Mielőtt belekezdenék a csata leírásába, egy rövid előszó a játékról. 2000-ben megjelent a Sudden Strike című játék, ami nagy népszerűségre tett szert a II.vh-s stratégák körében. Rengeteg rajongói pálya és mod jelent meg hozzá, sokat később hivatalosan is kiadtak. A Blitzkrieg ezen játék sikerét szerette volna meglovagolni, és gyakorlatilag egy Sudden Strike koppintás, ezt kár is tagadni, csak hasonlítástok össze a képeket a két játékból. A sors fintora, hogy a Blitzkrieg modderek szempontjából talán még eredeti ősénél is nagyobb sikerre tett szert, a most szereplő The Great patriotic War (későbbiekben GPW) is egy ilyen rajongói kampány. Jómagam a Blitzkrieghez már jó pár évvel ezelőtt, 8-9 évesen jutottam hozzá születésnapom alkalmából, és ez volt az első RTS játék életemben. Persze akkor még esélyem se volt végigjátszani, attól függetlenül kellemes órákat töltöttem vele. Aztán évek múltán és sok másik wargame után ismét előkerült. Na egyelőre ennyit a játékról, induljon a csata.

Mikor Vorosilov marsall megérkezett a finn frontra, már szovjet katonák ezrei vesztették életüket a Mannerheim-vonal elleni eredménytelen támadásokban. De a katonáinkat dermesztő fagy már enyhült, megindult az olvadás, habár a tájat még hó borítja. A frontvonal mögött friss csapatok és rengeteg hadianyag várakozik, indulhat a végső támadás a finn védelmi vonal ellen.

A feladatom egyszerű, áttörni a Mannerheim-vonalat és elfoglalni a kijelölt célpontokat, a küldetés végrehajtásához 3 frissen kapott, még prototípus állapotban lévő KV-2 harckocsit is kapok. Ezeket nem veszthetem el. A balszárnyon két célpont van. Közvetlenül a bunkerek mögött egy magaslat, rajta a finnek tüzérsége és támaszpontja, a hátországban pedig egy vasútállomást kell szovjet ellenőrzés alá vonni. Jobbszárnyon a terület túlsó végén egy várost kell a munkáshatalom kezébe adni.

Nézzük a harcrendet. A balszárnyon 2-2 T-37-es könnyűtank és páncélozott felderítő kocsi áll bevetésre készen. A lövészárkokban a vörös gyalogság dideregve várja a támadási parancsot, mögöttük a teherautók még nem tették le a nehéztüzérséget.

Középen újabb 2 T-37 és gyalogság várja a parancsot, a jobbszárnyon pedig ott sorakoznak a rettegett KV2-sek jóval kisebb T26-os társaik mellett.

A támadás először a balszárnyon indul meg. A szovjet nehéztüzérség pusztító tüzet zúdít a finn állásokra.

A harckocsik a gyalogság élére állnak és megrohamozzák az ellenséget. A finn bunkerek elhagyottnak tűnnek, de mikor a szovjetek elérik a szögesdrótok és tankcsapdák erdejét, felkerepelnek a fegyvereik. A két páncélkocsi találatot kap, és a gyalogságot is letarolják a lövedékek. A tisztek visszavonulót fújnak.

Közben a magaslaton a finn tüzérségnek sikerül bemérnie a szovjet ágyúkat és tüzet nyitnak rájuk, 2 szétlőtt ágyút és teherautót hagyva a harctéren.

De nem marad el a válaszcsapás. Az egyetlen megmaradt szovjet ágyú egy felderítőgép segítségével pontosan beméri a finn tüzérség helyét, és pontos célzással megsemmisíti őket.

A jobbszárnyon is meglendül a szovjet hadigépezet, a KV2 harckocsik előrelendülnek, a finn gyalogság fegyverei képtelenek átütni vastag frontpáncélzatukat, és a vörös nehézharckocsik kíméletlenül lemészárolják őket és áttörik az 1. védelmi sávot.

Közben a balszárnyon a tüzérségem újból megkezdi a finn állások puhítását, ezúttal semmi nem lő vissza. A jobbról erősítésként átvezényelt T-26osokkal újra támadóformációba állnak az oroszok, és itt is sikeresen áttörik a frontvonalat.

A gyalogsággal a hátukban elfoglalják a szinte védtelen magaslatot és megszerzik az egyik éppen maradt 25 fontos finn löveget. Sajnos egy jól elrejtett finn páncéltörőágyú oldalról kilövi a hősies T26osok egyikét, a személyzet nem tud kimenekülni az égő járműből.

A szovjetek ismét felsorakoznak, hogy megindítsák támadásukat a pályaudvar ellen, de váratlan meglepetés éri őket. Az állomás előtt a már megszokott beásott gyalogság mellett 6 tonnás Vickers harckocsik is útjukba kerülnek. Az egyik T26ot kilövik de utolsó társa bosszút áll a finneken.

A vasútállomás épületeiben a szovjetek még találnak pár szakasznyi finn gyalogságot és egy légvédelmi löveget, ami az utolsó T37esekkel is végez, de a tüzérség segítségével ezeket elpusztítják, és végül a második célpont is a kezembe kerül.

Baloldalon a Kv2 harckocsik nem várt ellenállásba ütköznek, ezért inkább a már elfoglalt balszárnyra küldöm őket, ahol a vasúti sínek mentén oldalról, a fák között rejtetten megközelíthetjük a városkát, kikerülve a bunkereket. Az egyik KV2 aknára fut és leszakadt lánctalpával kénytelen tovább folytatni a küzdelmet. Sebaj.

A sorok rendezése után megindulhatott a végső roham.

A dicsőséges Vörös Hadsereg benyomul a városba, ahol már csak csekély ellenállásba ütköznek, és komolyabb veszteségek nélkül megtisztítják az  épületeket.

A kijelölt célpontok elfoglalva, a rettegett Mannerheim-vonal áttörve, megindulhatunk Finnország szíve felé. De nem adták könnyen a győzelmet, rengeteg katonánk adta életét a szocializmusért. Szerencsére emberanyag van bőven...

Végül a statisztika: